Régóta szerettem volna kipróbálni a házi krétafesték készítést. Ennek a festékfajtának legnagyobb előnye, hogy nagyon jól tapad mindenen, így nem kell csiszolással vesződni, csak ha a felület úgy kívánja ( pl. korábbi pergő festékréteg). Több recept is kering a neten, én egy kedves ismerős által kipróbált, bevált verziót alkalmaztam: 75 dkg latex festék, színre […] Tovább

  Nagyszüleim kamrájából került ki ez a nyolcvanszor átkent, öreg kávédaráló.   Amilyen pici, olyan sok munka volt vele. Hőlégfúvózás, kromofágozás, csiszolás, rozsdátlanítás: két hét.   Újrafestés: fél óra.   S a megérdemelt jutalom: 50 másodperc.   Irodalmi gyöngyszemnek Tóth Kinga versét ajánlom hozzá:   Fekete versem szeretem fekete levesem de mégse feketén – veresen […] Tovább

Emlékeztek még, hogyan jutunk el a szextől a székig? Itt olvashattatok róla. Ott mutattam először Nagymamám öreg székét, amiből lett a nagylányom ülőalkalmatossága az íróasztalánál (aminek történetét itt olvashatjátok). De megunta, nekem adta. Így szerez a gyermek anyja fiától íróasztalt, lányától széket. Hurrá. A használat során (nyilván a sok tanulás alatt) rengeteg baleset érte a […] Tovább

Pilinszkynek teljesen igaza van (gy.k.: Pilinszky János: Életfogytiglan c. verse alapján). Nincs íróasztalom, mióta férjhez mentem. Közösnek hívtuk a férjemét. Annyira közös, hogy a jegyzetem, amire felírtam fontos információkat MAGAMNAK, a közös asztalon hevervén szabad felületnek bizonyult mikor férjem telefonálás közben fontos dátumot, telefonszámot akart felírni MAGÁNAK, s laza csukló mozdulattal a táskájába is tette, […] Tovább

  A legutóbbi bejegyzésben beszámoltam a készülő asztal lábáról. A “lapja” ez a bőrönd lett. Így nézett ki, mikor – ki tudja mennyi utazás után – hozzánk érkezett: Műbőrt leszedtem, rozsdától megszabadítottam, málló darabjaitól búcsút vettem. A fatapaszért kiáltó részeket kezeltem, de teljesen makulátlan felületre nem vágytam egy nyugdíjas faláda esetében. (Sajnos teljesen aktfotóm nincs […] Tovább

Teljesen véletlenül bukkantam rá a neten erre az eladó, lepukkant bőröndre. Pont arrafelé árulták, amerre a férjemmel volt randevúm, így örvendvén a szerencsés egybeesésnek és a kedvező árnak, lecsaptam rá. A remek kuktaparti (közös főzés/evés profi szakács vezetésével – szuper program, próbáljátok ki! ) után ezzel a ládával utaztunk haza. Nagyon tetszett benne, hogy fából […] Tovább

Régen írtam. Sok-sok-sok bőröndöt pakoltam, cipeltem, fúrtam azóta ki s be. Szép sorjában elő is húzok belőlük ezt-azt, hogy tanulsággal szolgáljak, vagy éppen gyönyörködjetek, esetleg nevessetek. Pár évvel ezelőtt oviból hazafelé sétálva meglátta kislányom ezt a lomot egy ház előtt: -Mama, készíts nekem ebből valamit! Kicsit rozoga volt szegény, meg ronda is. A színes linóleumok […] Tovább

Még születésem évében vették a szüleim ezt a szekrénysort a bővülő család új lakásába. (Találgatásokat megelőzendő: a bútor Petőfi életkorát lepipálta, Faludyét még nem és minden panaszmentes nap ajándék a számára.) Mikor férjemmel összeházasodtunk, s minden pénzt egy közös otthonba fektettünk, hálásak voltunk, hogy szüleim nekünk adták ezt az óriási bútort, hiszen berendezésre igen kevés […] Tovább

Emlékeztek talán, hogy a gyerekekkel elhoztuk ezt az öreg ajtót egy építkezésről (sztorija itt olvasható):   Több napba telt, mire a pergő festéket lehámoztam róla, az üveglapokat kiműtöttem belőle és szétfűrészeltük. A nagyobb résznek még várnia kell a sorára, de eljön az ő ideje, ígérem! Az alsónak azonban nekiestem és tovább csiszoltam.   Kipróbáltam rajta […] Tovább

Ma egy igen egyszerű, de látványos átalakítást mutatok meg. Dobjuk fel ezt az unalmas bútort! Hasonló recept, mint amit a kis éjjeliszekrénykével tettem. Adott az Ikea Moppe nevű fiókos tárolója: Húzzuk ki a fiókokat és fúrjunk egy-egy lukat a hátoldaluk közepébe. Ez lesz a bútorgomb helye. Ennek fontosságáról ITT olvashatsz bővebben.     Szükség lesz […] Tovább