Kalapáltam már ajtót, széket.  Mindkettőt Kata inspirálta a Kicsi Házból. ígértem, hogy folytatom a szék további sorsát. Asztalt is terveztünk nagyobbik lányom iskolakezdésére és mindenképpen szegecselni akartam azt is. Erre is találni számos példát. Ezek is szegecselve vannak, de még nem annyira lágyak:   De jópofák! Ez már közelít:   Inspirációk után következett a szokásos […] Tovább

  Erdélyben kontyosodik. Még a vőlegényé is. Mert a házasság hosszú évei alatt bizony változnak a felállások. A faragott székek tetejére készítettek az asztalosok egy aszimmetrikus díszt (kontyot), mely egymás felé fordítva jelezte a háziak egységét, az összhangot, míg kifelé állítva a békétlenséget súgta a megérkezőnek. Jelezve, hogy a feszült légkörben bölcsebb nem sokáig időznie. […] Tovább

Egy meleg nyári ebéd után, vidáman pattantam föl a kerti asztaltól: – Nagyi,  megettem az ebédet! Kaphatok finomságot? – Igen, oda tettem a stelázsira! – vetette oda nekem. – Hmm.. mi az a stelázsi? – Ó, megtalálod a kredenc mellett, a sublóttól balra! Öt éves fejemmel jobbnak láttam inkább fürödni menni, hiszen instrukciójából épp csak […] Tovább

Útban volt már negyedik gyermekünk, amikor a szokásos fészekrakó ösztönöm felpörgetett és a három nagyobb mindenféle kacatja, vacka berendezése mellé igenis akartam egy sarkot, ami a Legkisebbé lesz. Igaz, nem túl radikálisat, hiszen még alakulni fog, hogy a két gyerekszoba hogyan oszlik meg a korban, nemben különböző négy gyermek között. De addig is, amíg ez […] Tovább

Minden tudományágban létező, sőt kikerülhetetlen alkotási mód, hogy korábban megszületett műhöz, létesítményhez, kreációhoz, tételhez visszanyúlunk. Újra gondolva azt, akár hozzátéve valamit, akár átalakítva. Így fejlődik minden. Legyen az egy történelmi helyzet, csodás épület, klasszikus irodalmi mű, híres zenei opus, kémiai kísérlet vagy akár egy interneten talált ötlet. Ennek elvetendő megnyilvánulása az, amikor egyszerűen lemásolunk valamit […] Tovább