Nagyszüleim kamrájából került ki ez a nyolcvanszor átkent, öreg kávédaráló.   Amilyen pici, olyan sok munka volt vele. Hőlégfúvózás, kromofágozás, csiszolás, rozsdátlanítás: két hét.   Újrafestés: fél óra.   S a megérdemelt jutalom: 50 másodperc.   Irodalmi gyöngyszemnek Tóth Kinga versét ajánlom hozzá:   Fekete versem szeretem fekete levesem de mégse feketén – veresen […] Tovább

Komoly elhatározásom volt, hogy az építkezés befejeztével igazi játszószobát készítek legkisebb gyermekünk számára. Megszületésekor – talán emlékeztek – egy sarkocskára volt lehetőségünk, hogy azt egészen rászabjuk. Itt írtam róla bővebben. Nem szeretem a “negyedik gyerek: a futottak még kategória, igaz-e?” előítéletet. Gyerekneveléssel kapcsolatban általánosítani amúgy is bátor dolog – hiszen mindenre van kivétel és minden […] Tovább

December elején a fákra fagyott jég tönkretette a budai erdők nagy részét, Panniék nyírfáit sem kímélve. A 36 órán át ropogó erdő küzdelme felejthetetlen emlék, szívszaggató volt hallani a környék pusztulását. A kertjükben heverő vaskos ágakat felaprították, s néhány hasábból kedves kis szarvas készült a gyerekek, s a betérő vendégek örömére. A szarvas orra egy nagy […] Tovább

A hócipőm tele van már a karácsonyi ünnepségekkel, szereplésekkel, készületekkel, rohangálásokkal. Minden évben így van ez mióta család lettünk, és minden évben felteszem a költői kérdést: – Így akarja ezt az ünnepelt??? Az alábbi szösszenet újra és újra fejbe kólint, hogy ne csináljak (annyi) hülyeséget. Hátha Nektek is jól jön.   Ha a házamat fenyőágakkal, […] Tovább

Vasárnap kezdődik az adventi időszak. Ezerrel jönnek az adventi naptár/koszorú ötletek a blogokon, fórumokon, újságokban. Szeretném tudatosítani, hogy az adventi koszorú elsősorban nem dekoráció. Értünk van, nekünk segít. A karácsonyra való készülődésben. Egy szimbólum, aminek jelentése van. Így amikor neki álltok elkészíteni, megvenni az idei koszorút az otthonotokba, munkahelyetekre, gyermekeitek intézményeibe, jó ha tudjátok: – […] Tovább

Találtam egy családbarát festéket! Egy játékmackó is tudná használni. (Én vagyok BORIbon, a gyengébbek kedvéért.) – Lakásban, beltéren is használható, mert vizes bázisú. – Ha nem pereg a(z előző) festék a lefestendő felületről, elég egy portalanítás és máris kenheted! Nem kell csiszolni! – Nagyon sűrű a festék, így kevéssé csöpög. Kicsit arrébb tolod az útban lévő […] Tovább

Vannak talán, akik hozzánk hasonlóan nem várják olyan nagyon az iskolakezdést. Szűk eszköztárral rendelkezve, próbáltam a kreatív oldal felől közelíteni a témát iskolás gyermekeimnél: csomagoljuk be a füzeteket egyénire, olyanra, amitől mosolyogni fogsz a suliban is! Összegyűjtöttem hozzá néhány ötletet: A dekorszalag csodákra képes füzet és ceruza esetében is hipp-hopp   Színes papír, filctoll, hímzőfonál, […] Tovább

meg az én arcom, hogy Arany Jánost plagizálom. Családi nyaralásra mentünk, négy gyermekkel. Hosszas szemlélődésre, kulturális töltődésre nem igen volt lehetőség, de utunknak (most) nem is ez volt a célja. Mégis, amikor épp nem babakocsit toltam, altattam, etettem (azaz üres volt a kezem), akkor kattintottam, exponáltam, fényképeztem, fotóztam, fotografáltam..(valakinek esetleg van még szinonimája?), hogy majd […] Tovább

A legutóbbi bejegyzésben vázoltam a terítés kérdéskörét. Vagy szép, de naponta kell cserélned, mosnod a terítőt/textil tányéralátétet, vagy strapabíró, de műanyag és ronda (pláne büdös). Áthidaló megoldásnak egyrészt a “teflonos” asztalterítő, másrészt olyan alátétek tűntek jónak, amelyek kemény, nem hajlítható műanyagból, esetleg valami nemesebb anyagból készültek (kerámia, parafa, fa). Ezeknek az ára több ezer forint […] Tovább

Ahogyan az étkezésnek, úgy  a terítésnek is kultúrája van. Ez is függ életkortól, élet(étel)állapottól, ízléstől, szocializálódástól, stb. A közös étkezés fontos. Ekkor végre együtt a család. Jó érzés egy asztalnál lenni a legkedvesebbekkel, jó dolog enni. Fontos pillanatai ezek a napnak, így az asztalra kerülő étel mellett az sem mellékes, milyen terítés körül ültetjük le […] Tovább