Emlékszel még a bútorismereti bejegyzésekre? Smizett, sifonér, bargueno és hasonló idegen hallású bútorokról volt szó, amit már láttál (talán), de nem tudtad (esetleg, véletlenül), hogy az. Itt is volt róla szó, meg itt is. Itt egy újabb remek alany: az ottomán. Ők mind azok: Bevallom, én simán lezsámolyoztam őket (egyiket-másikat puffnak hívtam, de psszt) […] Tovább

  A legutóbbi bejegyzésben beszámoltam a készülő asztal lábáról. A “lapja” ez a bőrönd lett. Így nézett ki, mikor – ki tudja mennyi utazás után – hozzánk érkezett: Műbőrt leszedtem, rozsdától megszabadítottam, málló darabjaitól búcsút vettem. A fatapaszért kiáltó részeket kezeltem, de teljesen makulátlan felületre nem vágytam egy nyugdíjas faláda esetében. (Sajnos teljesen aktfotóm nincs […] Tovább

Teljesen véletlenül bukkantam rá a neten erre az eladó, lepukkant bőröndre. Pont arrafelé árulták, amerre a férjemmel volt randevúm, így örvendvén a szerencsés egybeesésnek és a kedvező árnak, lecsaptam rá. A remek kuktaparti (közös főzés/evés profi szakács vezetésével – szuper program, próbáljátok ki! ) után ezzel a ládával utaztunk haza. Nagyon tetszett benne, hogy fából […] Tovább

Régen írtam. Sok-sok-sok bőröndöt pakoltam, cipeltem, fúrtam azóta ki s be. Szép sorjában elő is húzok belőlük ezt-azt, hogy tanulsággal szolgáljak, vagy éppen gyönyörködjetek, esetleg nevessetek. Pár évvel ezelőtt oviból hazafelé sétálva meglátta kislányom ezt a lomot egy ház előtt: -Mama, készíts nekem ebből valamit! Kicsit rozoga volt szegény, meg ronda is. A színes linóleumok […] Tovább

Még születésem évében vették a szüleim ezt a szekrénysort a bővülő család új lakásába. (Találgatásokat megelőzendő: a bútor Petőfi életkorát lepipálta, Faludyét még nem és minden panaszmentes nap ajándék a számára.) Mikor férjemmel összeházasodtunk, s minden pénzt egy közös otthonba fektettünk, hálásak voltunk, hogy szüleim nekünk adták ezt az óriási bútort, hiszen berendezésre igen kevés […] Tovább

Ma egy igen egyszerű, de látványos átalakítást mutatok meg. Dobjuk fel ezt az unalmas bútort! Hasonló recept, mint amit a kis éjjeliszekrénykével tettem. Adott az Ikea Moppe nevű fiókos tárolója: Húzzuk ki a fiókokat és fúrjunk egy-egy lukat a hátoldaluk közepébe. Ez lesz a bútorgomb helye. Ennek fontosságáról ITT olvashatsz bővebben.     Szükség lesz […] Tovább

Találtam egy családbarát festéket! Egy játékmackó is tudná használni. (Én vagyok BORIbon, a gyengébbek kedvéért.) – Lakásban, beltéren is használható, mert vizes bázisú. – Ha nem pereg a(z előző) festék a lefestendő felületről, elég egy portalanítás és máris kenheted! Nem kell csiszolni! – Nagyon sűrű a festék, így kevéssé csöpög. Kicsit arrébb tolod az útban lévő […] Tovább

Panni korábbi felújító munkáját már láthattátok itt. Alábbi műve túlmutat az én képességeimen. Kárpitos munkához nem mernék nyúlni: nem tudok varrni sajnos. De Panni bátran hozzálátott és nézzétek milyen jól tette! Így mesél Panni a fotelről: Mi azon szerencsések közé tartozunk, akik egy szünet beálltával le tudunk vonulni a Balatonra 2-3 hétre kipihenni a munka, […] Tovább

A népi bútorfestés elvarázsol. Jelentése van a virágoknak, a szárak irányának, az arányoknak, megannyi szép szimbólumnak. Természetes, földi, mégis tartalmuk túlmutat e világon. Igen, ebben a műfajban is akadnak túlzások, súlyos cifrázások, melyek már nem méltóságteljesek, hanem giccsesek. De az igaziak: lenyűgözőek!  S a hozzáértők elolvashatják a szárak, levelek, szirmok közt megbújó történeteket, életeket. A […] Tovább

A gombok, fogantyúk a bútorok ékszerei. Felteszik a követ a koronára, megnemesítik a festést, pácolást. Csinosítják, feldobják, megújítják a megszokott (esetleg megunt) külsőt. Ezeket a legegyszerűbb cserélni is. Én csupán egy bizsut alkottam. Egy házi készítésű, Ikea tucattermék átalakítású kallantyút fogok bemutatni, ami nem mérhető össze a míves, valóban ékmű minőségű bútorfogantyúval. A bizsu inkább […] Tovább