Emlékeztek még, hogyan jutunk el a szextől a székig? Itt olvashattatok róla. Ott mutattam először Nagymamám öreg székét, amiből lett a nagylányom ülőalkalmatossága az íróasztalánál (aminek történetét itt olvashatjátok). De megunta, nekem adta. Így szerez a gyermek anyja fiától íróasztalt, lányától széket. Hurrá. A használat során (nyilván a sok tanulás alatt) rengeteg baleset érte a […] Tovább

Pilinszkynek teljesen igaza van (gy.k.: Pilinszky János: Életfogytiglan c. verse alapján). Nincs íróasztalom, mióta férjhez mentem. Közösnek hívtuk a férjemét. Annyira közös, hogy a jegyzetem, amire felírtam fontos információkat MAGAMNAK, a közös asztalon hevervén szabad felületnek bizonyult mikor férjem telefonálás közben fontos dátumot, telefonszámot akart felírni MAGÁNAK, s laza csukló mozdulattal a táskájába is tette, […] Tovább

Wein Krisztina lakberendező munkáit nagyon szeretem. Az építkezés előtt ki is kértük tanácsát az átalakítás lehetőségeiről. Eljött, figyelt, kérdezett. Aztán rajzolt, tanácsolt. Mi pedig átszűrtük a hallottakat a lehetőségeinken, igényeinken s azokhoz mérten igyekeztünk megvalósítani. Blogját itt olvashatjátok. Ez az általa tervezett konyha kezdettől fogva nagyon tetszett. Az étkező lámpát mindenképpen szerettem volna én is […] Tovább

  A legutóbbi bejegyzésben beszámoltam a készülő asztal lábáról. A “lapja” ez a bőrönd lett. Így nézett ki, mikor – ki tudja mennyi utazás után – hozzánk érkezett: Műbőrt leszedtem, rozsdától megszabadítottam, málló darabjaitól búcsút vettem. A fatapaszért kiáltó részeket kezeltem, de teljesen makulátlan felületre nem vágytam egy nyugdíjas faláda esetében. (Sajnos teljesen aktfotóm nincs […] Tovább

Teljesen véletlenül bukkantam rá a neten erre az eladó, lepukkant bőröndre. Pont arrafelé árulták, amerre a férjemmel volt randevúm, így örvendvén a szerencsés egybeesésnek és a kedvező árnak, lecsaptam rá. A remek kuktaparti (közös főzés/evés profi szakács vezetésével – szuper program, próbáljátok ki! ) után ezzel a ládával utaztunk haza. Nagyon tetszett benne, hogy fából […] Tovább

Komoly elhatározásom volt, hogy az építkezés befejeztével igazi játszószobát készítek legkisebb gyermekünk számára. Megszületésekor – talán emlékeztek – egy sarkocskára volt lehetőségünk, hogy azt egészen rászabjuk. Itt írtam róla bővebben. Nem szeretem a “negyedik gyerek: a futottak még kategória, igaz-e?” előítéletet. Gyerekneveléssel kapcsolatban általánosítani amúgy is bátor dolog – hiszen mindenre van kivétel és minden […] Tovább

Régen írtam. Sok-sok-sok bőröndöt pakoltam, cipeltem, fúrtam azóta ki s be. Szép sorjában elő is húzok belőlük ezt-azt, hogy tanulsággal szolgáljak, vagy éppen gyönyörködjetek, esetleg nevessetek. Pár évvel ezelőtt oviból hazafelé sétálva meglátta kislányom ezt a lomot egy ház előtt: -Mama, készíts nekem ebből valamit! Kicsit rozoga volt szegény, meg ronda is. A színes linóleumok […] Tovább

A legutóbbi bejegyzésben vázoltam a terítés kérdéskörét. Vagy szép, de naponta kell cserélned, mosnod a terítőt/textil tányéralátétet, vagy strapabíró, de műanyag és ronda (pláne büdös). Áthidaló megoldásnak egyrészt a “teflonos” asztalterítő, másrészt olyan alátétek tűntek jónak, amelyek kemény, nem hajlítható műanyagból, esetleg valami nemesebb anyagból készültek (kerámia, parafa, fa). Ezeknek az ára több ezer forint […] Tovább

Ahogyan az étkezésnek, úgy  a terítésnek is kultúrája van. Ez is függ életkortól, élet(étel)állapottól, ízléstől, szocializálódástól, stb. A közös étkezés fontos. Ekkor végre együtt a család. Jó érzés egy asztalnál lenni a legkedvesebbekkel, jó dolog enni. Fontos pillanatai ezek a napnak, így az asztalra kerülő étel mellett az sem mellékes, milyen terítés körül ültetjük le […] Tovább