Daráló rizsa nélkül

  Nagyszüleim kamrájából került ki ez a nyolcvanszor átkent, öreg kávédaráló.   Amilyen pici, olyan sok munka volt vele. Hőlégfúvózás, kromofágozás, csiszolás, rozsdátlanítás: két hét.   Újrafestés: fél óra.   S a megérdemelt jutalom: 50 másodperc.   Irodalmi gyöngyszemnek Tóth Kinga versét ajánlom hozzá:   Fekete versem szeretem fekete levesem de mégse feketén – veresen […] Tovább

A lámpalázas pultos lány esete a csókokkal

Wein Krisztina lakberendező munkáit nagyon szeretem. Az építkezés előtt ki is kértük tanácsát az átalakítás lehetőségeiről. Eljött, figyelt, kérdezett. Aztán rajzolt, tanácsolt. Mi pedig átszűrtük a hallottakat a lehetőségeinken, igényeinken s azokhoz mérten igyekeztünk megvalósítani. Blogját itt olvashatjátok. Ez az általa tervezett konyha kezdettől fogva nagyon tetszett. Az étkező lámpát mindenképpen szerettem volna én is […] Tovább

Az ajtóban van a vitamin!

Emlékeztek talán, hogy a gyerekekkel elhoztuk ezt az öreg ajtót egy építkezésről (sztorija itt olvasható):   Több napba telt, mire a pergő festéket lehámoztam róla, az üveglapokat kiműtöttem belőle és szétfűrészeltük. A nagyobb résznek még várnia kell a sorára, de eljön az ő ideje, ígérem! Az alsónak azonban nekiestem és tovább csiszoltam.   Kipróbáltam rajta […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!