Nagyszüleim kamrájából került ki ez a nyolcvanszor átkent, öreg kávédaráló.
Amilyen pici, olyan sok munka volt vele.
Hőlégfúvózás, kromofágozás, csiszolás, rozsdátlanítás: két hét.
Újrafestés: fél óra.
S a megérdemelt jutalom: 50 másodperc.
Irodalmi gyöngyszemnek Tóth Kinga versét ajánlom hozzá:
Fekete versem
szeretem fekete levesem
de mégse feketén – veresen
ó, sokszor kortyolom óborom
szomorkodón, olykor kóboron
maradhatna asztal tartalma
állhatna rajta aszalt alma
de én szép kedvesem keresem
szerettem, s szeretem deresen
forrás: itt
Képek: saját + Pinterest
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: