A jó-kislány szék bemutatásánál láthattátok, hogy valaki pizsit húzott a falra.

Eredetileg csak az asztal mögött, körül akartam lefesteni a falat, de a csíkos/nem csíkos falrészt elválasztó szegőléc miatt jobbnak láttam végigfuttatni a 6 méteres (!) falon a sávokat.

Vízszintezővel bejelölgettem és leragasztottam maszkolószalaggal a csíkok szélét.

Gyerekeim szerint már így is durván nézett ki.

Aztán az első sávoknál még töprengtem. Fahéj vagy homok szín legyen?

Ahhoz, hogy a szélek szép egyenesek legyenek, ne folyjon a szalag alá a festék, a maszkolóra merőlegesen festettem. Előtte persze alaposan rásimítottam a szalag széleit a falra.

S még a teljes száradás előtt leszedtem a ragasztócsíkokat.

Nos, a végére lett egy kisebb kupac belőle..

Vettem díszléceket és azokat is színre festettem.

Nagyobbik fiam segített felragasztani őket.

Két rétegben falfényt is kapott a projekt, mert tesztelni akarom, mennyire bírja a strapát.

Készen lettem úgy, hogy minden gyerekem segíteni akart. De ha jót akartok, inkább tapétázzatok ilyen csíkokat – ekkora felületen… Jobb a békesség.

 

 

 

 

Hűséges segítőimtől álljon itt  egy témába vágó gyerekszáj

Szőke nők a hátsó ülésen (eredeti nevek a szerkesztőségben)
– Blanka, hogy hívják azt a gyereket az ovidban, akinek csík a feje? – kérdezi Anna.
– Nem járok oviba, te! – hördül fel a büszke elsős a furcsa kérdésen.
– Jó, akkor a sulidban az a gyerek ki, akinek csík a feje?
– Milyen színű a haja? – próbál rájönni Blanka a talányra.
– Fekete, de nem annyira mint papának.
– Papának fekete a haja?! – érdeklődik Blanka újfent.
– Igen! De hogy hívják a gyereket, akinek csík a feje???
– Mi az, hogy csík a feje? – kérdi végre.
– Hát nem karika, hanem csík a feje! – kiáltja most már dühösen Anna.
– Ja, az a Karcsi.

Aki kockafej, nem értheti a fenti beszélgetést. Sajnálom.