Emlékeztek még, hogyan jutunk el a szextől a székig? Itt olvashattatok róla.
Ott mutattam először Nagymamám öreg székét,
amiből lett a nagylányom ülőalkalmatossága
az íróasztalánál (aminek történetét itt olvashatjátok).
De megunta, nekem adta. Így szerez a gyermek anyja fiától íróasztalt, lányától széket. Hurrá.
A használat során (nyilván a sok tanulás alatt) rengeteg baleset érte a kis piros széket, így jobbnak láttam átfesteni. Ehhez hőlégfúvóval eltávolítottam a korábbi festékrétegeket. Az ülőfelületet én vágtam hozzá legutóbb, ezt csak picit átcsiszoltam.
Nagy örömömre, Erikától nyertem egy 1 dl ASCP festéket. Így most nem kutyultam házi vegyületet megmaradt festékekből. Nekiestem.
Nekem már így mezítlábasan is tetszett:
De adtam rá zoknit és a piros fenekét is eltüntettem fehér zománcfestékkel.
Az új ülőfelület és a régi váz találkozásánál nem láthatatlan az illesztés. Ezt egy textil díszszegéllyel takartam el decoupage technikával. Száradásig kárpitszeggel rögzítettem.
Megint izgultam, mint a bőröndnél: vajon elég egyetlen kicsinyke deciliter festék egy szék lefestésére?!
Kis hígítással IGEN, sőt maradt még! A szín ezúttal Old Violet lett, a kanapéhoz igazítva:
Igazi jókislány-stílus lett. Fehér zokni, csipke gallér, sötétkék köpenyben ruhával: minden iskola-igazgatónő álma. Megtartom!
De ki öltöztette pizsamába a falat?! Erről inkább legközelebb.
Köszönöm!
Hát ez nagyon csodás lett!