Nem tudom csak én érzem-e így, de a DIY (csináld magad) blogger világ túlnyomórészt nőies. Legalábbis hazai oldalakon.

Nők mutatják meg főleg hölgy olvasóknak, hogyan lehet házilag is elkészíteni valamit.

Dolgoztam színtiszta női tantestületben (is) és borzasztóan egészségtelen hangulatot, környezetet teremt – ezt bizton állítom. Már a karbantartó bácsi megjelenése is óriási frissülést jelent egy-egy értekezleten, de ha uram bocsá’ egy férfi kolléga bukkan fel, az a reciprokára változtatja a légkört.

Ugyanezt a fellélegzést éreztem, mikor a Nem Mind Lom szerzőjére, Bálintra bukkantam a neten.

Végre egy kicsit más megközelítés, megfogalmazás, de a cél ugyanaz: házilag kivitelezni újat régiből, funkciót váltani kis humorral, praktikummal – jó minőségben!

Mikor megláttam, hogy Az Asztalom Műhelyében workshopot tart Bálint csőlámpakészítésről, nagyon szerettem volna elmenni.

Molnarniki fotója:

Felvetettem a lehetőséget a férjemnek, mit szólna, ha készítenék egy lámpát a kis hálószobánkba. Ismét lelkesen támogatta a projektet, akár az asztalnál.

Mondom én, hogy ilyen férj mellett öröm alkotni!

Egyeztettem Bálinttal előre, hogy mennyezeti lámpát szeretnék készíteni, például olyat, mint amit a Nagy DIY könyvben bemutatott – ő is benne volt.

Mindenki nyitott és rugalmas: mi baj lehet?

Csupán annyi, hogy aznap hajnalra férjem lázasan ébredt. Féltem, hogy hasonló kalandom lesz, mint a bútorfestő hétvégén, de az én drága gyerekeim azt mondták, menjek csak, majd ők vigyáznak a papára.

Hajnali gyors ebédfőzés, sok-sok jó tanács a gyerekeknek, mézes tea, lázcsillapító bekészítés alvó férjnek és erős gyomorgörccsel indulás Gödöllőre lámpát készíteni.

De a műhely légköre kiváló volt. A háziasszony, a résztvevők (nem csak nők!) vidámak, barátságosak, és Bálint hamarosan “csőbe húzott”: ha tényleg mennyezeti lámpát szeretnék készíteni, vágjak le 30 db (!!) 15 centis csövet ezzel a helyes kis csővágóval:

Mire kész lettem, belső gubancaimat is kibogoztam, mert kaptam hírt Legnagyobbtól, hogy picit odaégett az ebéd, de jó lett. Férj átaludta a délelőttöt. Legkisebb kicsit idegesítő, de különben minden rendben.

Innentől csőlátó lehettem: csak egy feladatra fókuszálva. Kész terápia ez a workshop!

Bálint lerajzolta nekem mit kell kihoznom a csövekből, drót segítségével.

Én pedig szépen megcsináltam. Kilenc háromszög behálózva.

A díszítősort egybe kellett fűzni, illetve fent és lent is bővíteni, hogy igazán sokszöget kapjunk. Mindezt kesztyűben, mert az ujjaink csúnya nyomot hagynak a szépen lecsiszolt csöveken.

Bálint tanácsa: egy lábas jó segítség lehet, hogy drótozás közben megtartsa a lámpa “oldalait”.

Az én tanácsom: időben vedd ki azt a lábast (mázli, hogy most csak egy papírdoboz jutott), különben bent marad – örökre…

Mikor összeállt az alakzat, már csak meg kellett húzni a drótokat, hogy feszesen, stabilan álljanak a csövek, majd levágni a felesleges kötözőket. 12 csúcsnál ez nem tart tovább pár száz percnél…

A villanyszerelést nem tanulod meg egy ilyen workshop alkalmával. Vagy tudtad már korábban is, vagy megcsinálja neked Bálint. Vagy megkérdezed tőle, hogyan kell. Olyan szépen szerelte, én nem akartam megzavarni..

Mivel az én lámpámban nem kellett csövön át kábeleket rángatni húzni, nem kellett forrasztani (ezt különben tényleg sajnálom, jó lett volna kipróbálni), elsőnek elkészültem. Az otthon hagyott állapotok miatt el is távoztam. De úgy hallottam, a fekete kábelesek  övesek estig dolgoztak rendületlenül (és vidáman), hogy az egyéni elképzelések szerint készített rézcső lámpák világítsanak elkészüljenek.

Miután meggyógyult a férjem, már csak pár hetet napot kellett várni, hogy fel is szerelje az új lámpánkat. Előtte lakk spray-vel lefújtam. Nem a férjemet.

Ha valaki csak a könyv alapján elkészíti ezt a lámpát – emelem kalapom előtte. Bálinttal, Az Asztalom műhelyében egy élmény volt! Jó kis csöves buli volt.

Nektek hogy tetszik?