Wein Krisztina lakberendező munkáit nagyon szeretem. Az építkezés előtt ki is kértük tanácsát az átalakítás lehetőségeiről. Eljött, figyelt, kérdezett. Aztán rajzolt, tanácsolt. Mi pedig átszűrtük a hallottakat a lehetőségeinken, igényeinken s azokhoz mérten igyekeztünk megvalósítani.

Blogját itt olvashatjátok.

Ez az általa tervezett konyha kezdettől fogva nagyon tetszett. Az étkező lámpát mindenképpen szerettem volna én is megvalósítani.

El is készítettem.  A konyhánk egyik pultját világítja meg. Egy kérgezetlen akác deszka, a pult színével azonosra lazúrozva + 3 Ikea kaspó + vezeték kellett hozzá. A villanyszerelésben egy ehhez értő kedves rokon segített. Nagyon izgultam, hogy hogyan fog muzsikálni a való életben. Mit szóltok hozzá?

Ez a pult azért készült, hogy a lányaimmal könnyebben menjen a közös sütés-főzés. Körbe állhatjuk, elférünk, végre mindenki segíthet! Időnként megnyílik itt a lányok büféje is, ahol csupa finomság kapható – pusziért. Szezonális, de kihagyhatatlan!

Leggyakrabban azonban inkább leckét írnak rajta, amíg én a vacsorát készítem a tűzhelynél. Ez is szent cél, bár kevésbé népszerű. Mármint a házi feladat.

De volt már példa az álmodott funkcióra is. Íme egy karácsonyi süti készítés személyiség jogokra érzékeny lencsén át a nagy fiam exponálásában:

Nem vagyunk nagy borozgatók. Annál inkább szódázgatók! Így 12 be is van tárazva a ránk szabott pultban. Ha az alja kifelé áll: üres. Ha a feje: tele. Hat fős családnál kell a rendszer még ha nem is  tartja be mindenki, csak én!.

A kenyértartót is lecsiszoltam és színre lazúroztam, hogy beolvadjon a környezetébe. A fémdoboz pedig zsepit rejt, ami a szódánál is jobban fogy nálunk.

A falat pedig táblafestékkel kentem le, növelve ezzel a családi kommunikációs csatornák számát.

Ki osztja rajta az észt? Ez igen változó… Kommentelgetjük egymást, annyi szent. Az alábbi kép egy indító állapot. Lesz aki betűt vesz el belőle, lesz aki hozzáír. Valaki kritizálja, van aki illusztrálja.

A pult körül zajlik az élet.

Várom a Ti hozzászólásaitokat is!