Emlékeztek talán, hogy a gyerekekkel elhoztuk ezt az öreg ajtót egy építkezésről (sztorija itt olvasható):
Több napba telt, mire a pergő festéket lehámoztam róla, az üveglapokat kiműtöttem belőle és szétfűrészeltük.
A nagyobb résznek még várnia kell a sorára, de eljön az ő ideje, ígérem! Az alsónak azonban nekiestem és tovább csiszoltam.
Kipróbáltam rajta a ma oly’ népszerű antikolást. Lefestettem és visszacsiszoltam picit.
Családom több tagjának azonban ez a stílus “nem gyere be” (szó szerinti idézet egy nagyobb méretű gyermektől), így lefestettem újra.
Ezúttal a már népszerűsített családbarát, ASCP díszítő festékkel.
Semmi visszacsiszolás, csak waxolás történt. A belső táblákat pedig táblafestékkel kentem át.
Akasztókat fúrtam rá, amire a kis fűszernövénykéimet helyeztem el, hogy kéznél legyenek a konyhában.
Az új konyhában lesz majd méltó helye, de máris használatban van.
Nektek begyere?
