Emlékeztek talán, hogy a gyerekekkel elhoztuk ezt az öreg ajtót egy építkezésről (sztorija itt olvasható):

 

Több napba telt, mire a pergő festéket lehámoztam róla, az üveglapokat kiműtöttem belőle és szétfűrészeltük.

A nagyobb résznek még várnia kell a sorára, de eljön az ő ideje, ígérem! Az alsónak azonban nekiestem és tovább csiszoltam.

 

Kipróbáltam rajta a ma oly’ népszerű antikolást. Lefestettem és visszacsiszoltam picit.

Családom több tagjának azonban ez a stílus “nem gyere be” (szó szerinti idézet egy nagyobb méretű gyermektől), így lefestettem újra.

Ezúttal a már népszerűsített családbarát, ASCP díszítő festékkel.

Semmi visszacsiszolás, csak waxolás történt. A belső táblákat pedig táblafestékkel kentem át.

Akasztókat fúrtam rá, amire a kis fűszernövénykéimet helyeztem el, hogy kéznél legyenek a konyhában.

Az új konyhában lesz majd méltó helye, de máris használatban van.

Nektek begyere?