A közösségi oldalamon már hírt adtam a nagy vállalkozásról: építkezünk!

Nagy lehetőség, nagy tervek, nagy feladat.

Építkeztünk már – egy kicsit -, így tisztában vagyunk ennek az életszakasznak előnyeivel és bőséges nehézségeivel is.

De ez most komolyabb lesz, s reményeink szerint véglegesebb is.

Az én legnagyobb motivációm: a konyha.

Eddig mindig megörököltem a főző helyiséget egy-egy költözés alkalmával. A célnak tökéletesen megfeleltek, nem panaszkodni szeretnék. De most lépcső fut majd a jelenlegi helyén, így a konyha teljesen új helyre költözik. Tehát a nulláról mondhatom meg mi, hol legyen. Ezt bizony nagyon várom!

 

A nagy fiunk lelkesítője: a várva várt saját szoba.

Lesz a lányoknak is közös szobája.

A nagyobbak kivonulásával(?), a legkisebb gyermek is teret nyer a játszó szobában.

A férjem ösztönzője: sokkal több helye lesz a könyveinek.

A képek természetesen illusztrációk (Pinterestről). A hely és a pénz is kevesebb, de ez nem baj. Abból hozzuk ki a legjobbat, amink van!

A végleges állapotig (ha van ilyen) valószínűleg évek telnek majd el. De addig sok-sok tervről, kalandról, küzdelemről, elbontásról, felújításról, barkácsolásról, buhera szerelésről és kompromisszum mentes megoldásokról tudok majd beszámolni. Téma lesz bőven.

Induljon tehát a nagy kaland!

Margójára pedig kitűzöm a legfontosabb szempontunkat. Ez lebeg szemünk előtt a tervezéskor:

” Az otthon az a hely, ahol minket a Jóisten az örökkévalóságból beengedett ebbe az időleges világba. De annak a helye is, ahol ebből a világból lelkileg visszatérünk az örökkévalóságba.” (Joseph Kentenich)