Örömteli dolog, mikor kedves ismerőseim, barátaim hívnak azzal, hogy feleslegessé vált számukra egy bútor, nyílászáró, szerszám: nem kérem-e.

– Készíthetsz belőle egy biciklit! – teszik hozzá tréfás rokonaim, utalva ezzel drága Nagypapánkra, akinek a keze alatt tényleg lett kerékpárból szárító, vagy kannából zuhanyzó.

Egy szárnyas ajtó egyik felét végül elhoztuk a gyerekekkel egy építkezésről, mert láttam benne fantáziát és igen vastag, 5 cm tömör fából készült.

– Aranyanya, mi lesz belőle? – kérdezték a munkások.

– Fogas! – felelték elképesztő kreatívan a gyerekeim. Majd’ kiesett a cigaretta a kétkezi dolgozók szájából a nevetéstől.

– Majd ha kész lesz, megmutatjuk. Ha megérdemlik – mondtam búcsúzóul, és sietve elmasíroztunk hónunk alatt egy igen nehéz nyílászáróval.

Azóta többen is kérdezték tőlem, nem kérek-e még ajtót, mert van bőven, feleslegesen.

Nos, hogy lássátok mennyire nem kidobásra valók a régi, vastag (esetleg csúnya) kapuk, mutatok néhány példát:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A miénk így nézett ki hazaérkezésekor:

Szépen leszedtem róla a vastag festékréteget:

Kiszedtem az üveglapokat a kazettákból, aztán a férjem szétfűrészelte a kedvemért.

Mert más lesz egyikből, másikból.

Mire szavaztok? Melyik ötlet a legjobb szerintetek?

 

A képek forrása: Pinterest ill. saját