Éjszaka van. Felsír a legkisebb.

Megyek, hogy megnyugtassam, megszoptassam.

Kilépek a hálószobából, belerúgok a sötétben az étkező egyik székébe. Csoszogok tovább, az előszoba felé. Megcsúszom egy kikészített tornazsákon, s hogy ne essek hanyatt, oldalra lépek. Épp egy hajkefére. Kisfiam már igen hangosan zokog, de én is egy kevéssé vállalható panaszt nyögök ki a padlóról feltápászkodva. Már csak egy lépés a szoba, s én óvatosan poroszkálva megkapaszkodom az előszobában parkoló babakocsiban, hogy talpammal kitapogathassam a talajt. A járgány fél métert tovább gurul (mekkora előterünk van!), gyorsan ugrom, hogy bekerüljek végre a legkisebb szobájába, de a lendület kicsi, s megérkezem a küszöbre dobott úszófelszerelésre, egészen pontosan a hajszárítóra.

Egy ilyen éjszaka után jutottam arra az elhatározásra, hogy kell még egy fogas!

A padló kevés a reggeli gyors induláshoz betárazott iskolatáskák, hangszerek (mekkora mázli, hogy nem a citerát rúgtam föl az éjjel!), tornazsákok, edzés felszerelések parkoltatásához.

Volt egy levitézlett Ingolf székünk:

 

A szék újrahasznosítása már régóta nagyon tetszett. Jobbnál jobb ötlet található:

 

Így aztán az ülőalkalmatosságnak használhatatlan székünket a férjem szétfűrészelte. Annyira nagyra becsülöm benne, hogy ilyenkor meg se kérdi, hogy mégis mi a fenének?!

– Lefűrészelnéd nekem ezt? – kérdem.

– Persze – feleli.

És meg is tette. Csak utána érdeklődött, hogy mi lesz belőle. Ilyen férj mellett öröm barkácsolni! 🙂

Gondolkoztam, hogy lefessem-e valami jópofa színre, de ennek az antik hatású verziónak olyan szép a színe magában! Egy kis antik viaszt azért kipróbáltam:

Az alsó kép alján látható kis darabon próbáltam ki.

Még szerencse, hogy nem az egész háttámlán, mert ronda lett. Nagyon. A kép nem adja vissza jól, mennyire.

Nem maradt más hátra, mint kifúrni a csupasz, épp hogy picit lecsiszolt háttámlára a fogasok helyét, majd felcsavarozni az akasztókat. Végül felfúrni az előszoba szabadon maradt falára.

A végleges állapot fotózásakor még nem érkezett haza leendő gitár- illetve citera művészünk, és aranykezű vízilabda utánpótlásunk sem dübörgött be az ajtón. A tánc cipők sincsenek még kikészítve, de higgyétek el: lesz mit felakasztani!

Mindenesetre ha még egyszer belelépek egy hajkefébe, hajszárítóba mezítláb ugyanazon éjjel, magamat fogom.