meg az én arcom, hogy Arany Jánost plagizálom.

Családi nyaralásra mentünk, négy gyermekkel.

Hosszas szemlélődésre, kulturális töltődésre nem igen volt lehetőség, de utunknak (most) nem is ez volt a célja.

Mégis, amikor épp nem babakocsit toltam, altattam, etettem (azaz üres volt a kezem), akkor kattintottam, exponáltam, fényképeztem, fotóztam, fotografáltam..(valakinek esetleg van még szinonimája?), hogy majd itthon elidőzhessek ezen a sokszínű, gyönyörű tájon!

Tudom, Provence inkább a levendula és szappan, ill. gasztronómiai különlegességek hazája, de nem nekem.

Levendula itthon is van bőven. Szappan is (bár tényleg szépek, tényleg illatosak). A tenger melléki konyha pedig nem az én asztalom. Gyorsan keress rá egy másik blogra, ha ilyesmire vagy kíváncsi!

Engem a házak, az életmód érdekelt. Természetesen ezt leginkább az utca embereként figyelhettem csak meg, de alkalmam nyílt több helyit is megismernem. Lenyűgözött, hogy mennyire színesek, bohémek a házak!  Mégis messziről csodálva egységesek. Mint egy vadvirágcsokor: szálai színben, méretben, tapintásban, illatban más és más, de ha vázába teszed, pompásan mutatnak egymás hegyén hátán!

Főleg ablakokat, ajtókat fotóztam. Az ablak a ház szeme. Tükröződik belőle a ház egyénisége.

Égkék színű spaletták Marseille-ből:

Bordó zsalugáterek, ajtók:

Türkiz:

 

Mustársárga:

Ezt a zöld ajtót egy fal tetejéről sikerült csak lekapnom titokban. Nagyon tetszett a mozaik kép a falon. Marseille-ben, a hajósok templomának közelében volt. Hátha egy nyugalmazott kapitány készítette. 🙂

Elegáns olajzöld ajtó.

Az ablakok nagysága, elrendezése – az utca felől – teljesen véletlenszerűnek tűnik:

Ezt a vasrácsos megoldást nem is értettem.

Ahány emelet,  annyiféle ablak:

 

Külső és belső ablaktábla megoldás ugyanazon a házon:

A modern felvágós: az egész fal egy nagy spaletta. 🙂

 

Csak semmi szigorú, formára szabott balkonnövény. Ha nőni akar, hadd nőjön!

 

Utcakép Marseille óvárosából:

Avignonban, a pápák palotája alatt láttam ezt a kis kopott, de annál romantikusabb bejáratot. (Annyira sajnálom, hogy ilyen vacak a képek minősége! Szükségem lenne egy profibb gépre. Remélem az angyalok is olvassák a blogot..)

Avignonban találni ilyen tréfás ablakokat is:

Isten óvja  a matrózokat!

A hír igaz: Dél-Franciaország nem Párizs. Az emberek lazák, közvetlenek. A szabályokra fittyet hánynak mind a közlekedésben, mind a térrendezésben. A nap süt, a tenger ragyog, az eső szinte sosem esik.  Nyílik a leander, a levendula és az olajbogyó mindenütt. A bor és a sajt legyen behűtve: a többi kit érdekel?