A legutóbbi bejegyzésben vázoltam a terítés kérdéskörét.

Vagy szép, de naponta kell cserélned, mosnod a terítőt/textil tányéralátétet, vagy strapabíró, de műanyag és ronda (pláne büdös).

Áthidaló megoldásnak egyrészt a “teflonos” asztalterítő, másrészt olyan alátétek tűntek jónak, amelyek kemény, nem hajlítható műanyagból, esetleg valami nemesebb anyagból készültek (kerámia, parafa, fa). Ezeknek az ára több ezer forint is lehet darabonként (terítő esetén méterenként). Mi hatan vagyunk, ha csak a háziak ülik körbe az asztalt. De gyakran látunk vendégül kedves rokonokat, barátokat, így tíz alátétre biztosan szükségünk van. Ekkora darabszámnál már nem kevés a fenti ár, pláne ha esetleg kétfélét is szeretnénk, hogy ne mindig egyforma legyen a terítés.

Ki kellett hát találni valami egyéni megoldást. Fel kellett találni a spanyolviasz(os vászna)t.

Ötvözzük a szép textil alátétet a strapabíró fával!

Vettem a Zatikban nyírfa rétegelt lemezt.

Levágattam méretre őket (44x30cm). Itthon picit átcsiszoltam őket, különösen a széleket, hogy ne legyen éles, szálkás.

Vettem tetszetős szövetet. Beavattam, s elkezdtem kivágni a megfelelő méretű anyagdarabokat:

Hiába előkezeltem korábban az anyagot, így is pici ráhagyással vágtam a szövetből, hogy inkább túlérjen, mintsem kicsi legyen az anyag borítása a fán.

Jöhetett a kis pöttyös szekrénynél már alkalmazott decoupage technika.

Jól bekentem decoupage ragasztóval a fát. Ráhelyeztem a textilt, majd óvatos, de alapos simításokkal a szövetet is átkentem enyvvel.

Igen, jól látod. Az etetőszék sok mindenre jó ám!

Száradás után pedig vizes bázisú (parketta)lakkal átkentem. Ötször.

Így kap olyan erős védelmet a textil, hogy vizes szivaccsal simán törölhető, mosható lesz.

A másik oldalán nincs ugyan textil, de lakk igen. Hiszen aláfolyhat a leves, céklalé, kakaó stb. Ezt is törölgetheted kedvedre.

Eddig majd’ ötven darab tányéralátétet készítettem el ezzel a technikával. Magunknak és másoknak. A miénket több mint két éve használjuk minden étkezésnél. Bírják. Bírjuk. (Bírnátok?)

Van, hogy terítő nélkül használjuk, mert úgy szép az asztal, ahogy van:

Van, hogy terítővel:

házi lekvár, de erről nem írok blogot, nyugi

Készült pöttyösben is:

Van, aki kékfestőben szereti:

Van, aki festve:

A lényeg, hogy tartós legyen, praktikus és olyan, ami a családnak, az asztalhoz leülőknek tetszik.

Ti is megvalósíthatjátok otthon olyanra, ami Nektek szép.

De ha erre nincs időtök, kedvetek, energiátok, készítek Nektek is.

Részletek:  itt.

Keserédes zenei-irodalmi gyöngyszemet kínálok desszertnek.

Cseh Tamás és Bereményi Géza Vasárnapi nép című számának egy falatnyi részletét:

“Hát igen, ez az élet, vasárnapi ebéd!
Meglelte asztal mellett mindenki a helyét.
Mindenki eszik, és a szomszédjával cseveg.
Megsúgja, mi fáj neki, és hogy mi fáj neked.”

Legyetek boldog társaság, szépen terített asztalnál. Jó étvágyat!