Akik velem együtt sínylődtek legalább egy darabig menza koszton tanulmányaik, munkájuk során, tudják, hogy a közétkeztetés az újrahasznosítás fellegvára.
A hétfői cipőtalp minőségű karajt csütörtökön a makaróniban találod meg darálva, a szerdai zöldségleves pedig pénteken tavaszi kertészlevesként köszön vissza rád a menüről.
Ezt a leleményességet próbáltam megvalósítani ezzel a levitézlett éjjeli szekrénnyel is. Használtuk már eredeti céljára is. Majd néhány évig kis konyhája volt a nagyobb gyerekeinknek, végül kikerült a tárolóba senyvedni. Néhányszor belerúgtunk a biciklik, fűnyíró, kerti hinta dzsungelében, de akkor sem törődtünk vele.
Mígnem az első napsütéses, tavaszi hétvége délutánján kisebbik lányom búnak nem eresztette a fejét. Nagyobb testvérei leckét írtak, a kisebbik békésen aludt édesapjával, ő pedig nagy óvodásként se pihenni, se kertben játszani, se mesét hallgatni, se színezni, se.., se… nem akart.
Ekkor jutott eszembe:
– Mit szólnál egy kis barkácsoláshoz? Készítsünk neked egy kis szekrényt, amiben tarthatod a kincseidet!
– Oké! – vágta rá lelkesen, s teljes egyetértésben rángattuk ki a bútorkát a sufniból.
Még a csiszológép beüzemelésénél is kitartó munkatársnak bizonyult, majd az első néhány suhintás után megjegyezte:
– Mama, csinálgasd csak nyugodtan. Ha kész lesz, szólj! – és simán ott hagyott.
Pár perc múlva gyűrött képű apukájával vonult ki büszkén a kertbe egy labdával a hóna alatt.
Így boldog, önfeledt, kapcsolatépítő közös munkálkodásról nem tudok beszámolni, pedig jó lett volna.
De a kis szekrény újjászületett és tényleg csak azt használtam hozzá, ami volt itthon. Alig egy óra munka volt vele, csupán a száradások miatt csúszott egy nappal későbbre a végleges(?) állapot.
Tehát a recept:
– Végy elő egy lepukkant, de még létező kis éjjeli szekrényt.
– Csiszold le róla az évek szennyét, porát. Így láthatod, mi az, amit még használhatsz belőle:
– Fesd le a maradék alapozó festékkel:
– Fesd át ízlés szerint selyemfényű festékkel is, hogy szebb, maradandóbb legyen a munkád!
Ha az előző bútorfelújításhoz több bútorgombot is rendeltél biztonságképpen, most szerencséd van. Pont jó lesz ide, ami ahhoz nem passzolt. (De az sem bűn, ha az eredeti fogantyút használod.)
Piros mintás a fiókgomb. Legyen valami piros a szekrényen is!
– Keress valami pirosat(másik színt) otthon! Festék? Textil?
– Amelyik jobb(van), azzal dekoráld a bútort!
A maradék anyagok között találtam pirosat. Így száradás után mindjárt ragaszthattam is. Kivágtam akkora darabot a textilből, amekkora a bútor felső lapja, s decoupage technikával rákentem a szövetet a fára:
A nedves(vizes) enyvtől össze mehet az anyag, ezért kellett nagyobb részt vágni a textilből mint ami pontosan kell. Még a ragasztó teljes száradása előtt levágtam a fölösleges széleket.
– A bútor hiányzó részeit töltsd ki valami praktikussal, amit otthon találsz!
A szekrényke alsó fiókja használhatatlan volt. Ide egy kosárkát tettem (jó lesz a mini plüss állatoknak, amivel tele van a tulaj ágya), aminek a kötőjét bevontam a maradék pöttyös anyag széleivel.
Hamar elkészült.
4×10 perc: csiszolás, alapozás, festés, dekorálás;
5×2 perc lakkozás öt rétegben;
1×5 perc varrás.
Tehát alig egy óra munka, száradásokkal együtt 2 nap.
Hazai alapanyagokból, gyorsan, frissen készült egy félig megromlott bútor újrahasznosításával. De ez – szemben a menzai koszttal – egészségre nem ártalmas, szemet gyönyörködtető, valódi és praktikus!
Legalábbis nagyon remélem, hogy most már nem a paplan alatt tartja majd lánykám a hajgumit, csatot, műanyag lovakat, mesekönyveket, plüss barátokat, mini babákat és még ki tudja milyen kincseket. Itt a kis éjjeli szekrénye, amit együtt készítettünk, tessék ebbe pakolni!
Irodalmi gyöngyszemnek Szepes Mária művét ajánlom hozzá! 🙂
