Kalapáltam már ajtót, széket. 

Mindkettőt Kata inspirálta a Kicsi Házból.

ígértem, hogy folytatom a szék további sorsát.

Asztalt is terveztünk nagyobbik lányom iskolakezdésére és mindenképpen szegecselni akartam azt is.

Erre is találni számos példát. Ezek is szegecselve vannak, de még nem annyira lágyak:

 

De jópofák!

Ez már közelít:

 

Inspirációk után következett a szokásos céllövészet a Vaterán:

Abban maradtunk a leendő tulajdonossal, hogy fehér lesz.

Jöhetett a munka kevéssé hálás része: csiszolás, fatapaszolás, csiszolás, alapozás.

Igen. Van az az állapot, ami cseppet sem vonzó. Száradó bútorok, rongyos csiszolópapírok, s a fűrész mellett egy társasjáték.  Mert közben a kisebb segítőknek is kell ám munka! No nem a fűrésszel, de elég izgalmas így is a feladat…

Festés után jöhetett a díszítés. Nagylányomnak tulipán volt a jele az óvodában, ami nagyon a szívéhez nőtt, ezért ez a motívum került az iskolakezdő asztalra is.

(Kapott díszléceket is a fiókokat takaró szekrény, de ez elég bénácskára sikerült.) De új bútorgombbal nyitható immár a szegecselt ajtó/fiók!

Lányom kérésére készült az asztal lapjára egy polcocska is, a fontos dolgoknak.

S mikor még a széket készítettem csipkével, nem bírtam magammal, s neki mentem a kis lámpának is a sprayfestékkel. S ha már nálam volt, készítettem még néhány ceruzatartót is.

A dolgozósarokhoz Nemes Nagy Ágnes: Mi van a szobában? című művéből idéznék egy idevágó részt.  Olvassátok szeretettel, kortyoljatok hozzá forró teát!

AZ ASZTAL

A szobában van az asztal,
leterítve szép damaszttal.
Ő a kedves, ő a jó,
ő mindenre kapható.
Lehet rajta enni, inni,
leckeírás neki semmi,
építek rá hidakat:
ő a víz a híd alatt.
Autó járja? Vígan állja,
ő a pálya, ő a pálya.
Egy baj van csak: bármi kedves,
lombfűrésztől ideges lesz.