Erdélyben kontyosodik. Még a vőlegényé is. Mert a házasság hosszú évei alatt bizony változnak a felállások.

A faragott székek tetejére készítettek az asztalosok egy aszimmetrikus díszt (kontyot), mely egymás felé fordítva jelezte a háziak egységét, az összhangot, míg kifelé állítva a békétlenséget súgta a megérkezőnek. Jelezve, hogy a feszült légkörben bölcsebb nem sokáig időznie.

forrás a képre kattintva érhető el

Diplomatikus megoldás, de az én ünnepeltjeimhez nem illik.

Egy szép, kerek házassági évfordulóra készültünk. Valami olyat szerettem volna készíteni, ami kifejezi az egységet. Kicsit népi, de nem teljesen autentikus, inkább egyedi. Annyit azonban merítettem a régi bölcsességből, hogy két olyan széket készítsek, amik csak együtt jelentenek valamit. Egyik a másik nélkül nem értelmezhető.

Lázasan keresni kezdtem tehát eladó sorban lévő népi, tömörfa székeket. Az aprod.hu-n találtam végül jót (nem pont ezt, de hasonlót):

Csak kettőre volt szükség. Férjem hősiesen elment érte, hazahozta, én pedig neki álltam csiszolni, szétszedni, csiszolni, javítani, csiszolni, csiszolni.

Az autentikus népi bútorfestés kék vagy bordó alapszínre fest, de valahogy egyik színnel sem tudtam kibékülni.

forrás a képre kattintva érhető el

Ezért maradtam az eredeti fa színénél. Régi néprajzi témájú könyveket bújtam a megfelelő motívumért.  Egy 1800-as évek elejéről való tulipános láda motívuma és egy református templom mennyezeti kazettájának mintájából állt össze a végső verzió.

Az egyik széken fütyül a madárka, s dala a másik széken négy azonos nagyságú, de más-más virágba borul (ez a házaspár négy gyermekére utal).

A négy tulipános minta való a kazettás templom mennyezetéről:

A háttámlák (melyeket igyekeztem egyformára festeni) motívuma pedig a tulipános ládáról valók. Az évszám a házasságkötés évét jelöli természetesen.

Akrilfestékkel festettem a mintákat, miután indigóval felrajzoltam őket a fára. Hátul is.

Végül színtelen lazúrral kentem át őket, hogy teraszon is megállják a helyüket majd.

Első próbálkozás volt, a technikának még sokat kell finomodnia. De olyan jó volt festeni! Örült az ünnepelt házaspár, s ez volt a lényeg.

S jöjjön, amit már sokan vártatok, a legutóbbi bejegyzés feladványának eredményhirdetése! Olyan sokan szóltatok hozzá, s olyan érdekességeket osztottatok meg, hogy a témának lesz folytatása!

A sifonér tehát nem más mint fehérneműs, vagy ruhásszekrény. A hokedli támla nélküli négylábú konyhaszék, olykor kis fiókkal. A sámli pedig támlátlan kisszék, zsámoly.

Az első helyes megoldást Cseriné Kubista Edina küldte el nekem, aki rózsaborsos étcsokoládét nyert. Előző nyertesünk pedig narancsos étcsokit kapott. 🙂 Hasonló nyereményeket kaphattok majd a következő feladványokért is, melyeket a Baldavárium Gasztro Sarokból küldök.