Egy meleg nyári ebéd után, vidáman pattantam föl a kerti asztaltól:
– Nagyi, megettem az ebédet! Kaphatok finomságot?
– Igen, oda tettem a stelázsira! – vetette oda nekem.
– Hmm.. mi az a stelázsi?
– Ó, megtalálod a kredenc mellett, a sublóttól balra!
Öt éves fejemmel jobbnak láttam inkább fürödni menni, hiszen instrukciójából épp csak a főneveket nem értettem. Később, mikor nagymamám megtalálta az érintetlen édességet, nevetve vett elő, hogy elmagyarázza nekem a szavak jelentését. Egyszerre magyarázta el mindet, így szépen össze is kevertem, hogy melyik a polcos, melyik a fiókos és furcsa bútorok kuszált szinonimájaként raktározódtak el agyamban a nevek.
Évtizedek múltán is, ha valamit nagyon nem találtam, testvéreim így csipkelődtek velem:
– Nézd meg a stelázsi mögött is! – ami annyit jelentett, nekik sincs fogalmuk, hol lehet.
Lassan beletörődtem, hogy ezeknek a szavaknak a helyes használata drága nagymamámmal együtt egy jobb világra tértek, mikor házasságunk első évében egy szokványos nap estéjén megkérdeztem a férjemet:
– Hova is tetted a mai postát?
Mire ő ezt felelte foghegyről:
– Oda tettem a sublótra!
Egymást érték fejemben a villámcsapások, előrántva a porosodott, gyermekkori emlékeket: “édesség…stelázsi…kredenc…sublót…”
– Nekünk van sublótunk?! – tört fel belőlem kétségbeesett nevetés közben a kérdés.
S ekkor házastársam szelíden odavezetett és bemutatott a cipősszekrénynek.
Azóta komoly kutatási eredményekre hivatkozva bebizonyítottam neki, hogy a lábbeliket tároló bútorunk nem sublót, s hogy ti se maradjatok tudatlanok (bár sejtem én, hogy egy-két információtok van a témáról, de tegyétek kezeteket a szívetekre: mindegyiket felismeritek?) rögvest meg is mutatom melyik micsoda.
A sublót nem más, mint egy alacsony fiókos szekrény. A tudósok még vitatkoznak rajta, hogy azonos-e a komóddal, vagy sem. Így néz ki:
A komód, a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint végig fiókos, asztalmagasságú szekrény.
A stelázsi konyhai, kamrai polcos állvány:
A kredenc pedig simán tálaló szekrény. Tulipánoskata egyik gyönyörű munkájával illusztrálom.
No és tudjátok-e mi a sifonér? Így néz ki, segítek:
Aki elsőnek megírja a helyes meghatározást, s mellé azt is, mi a különbség a hokedli és a sámli között, én is finomságot adok!
Az emlegetett nagymamám gyönyörűen tudott bútort festeni. Az ő készségéhez próbálok felnőni, ha már szókincsben alulmaradtam.
Ezt fogom megmutatni legközelebb, hogy a házi kalapálás se maradjon ki!
