Útban volt már negyedik gyermekünk, amikor a szokásos fészekrakó ösztönöm felpörgetett és a három nagyobb mindenféle kacatja, vacka berendezése mellé igenis akartam egy sarkot, ami a Legkisebbé lesz. Igaz, nem túl radikálisat, hiszen még alakulni fog, hogy a két gyerekszoba hogyan oszlik meg a korban, nemben különböző négy gyermek között. De addig is, amíg ez kitisztul, amíg komolyabb átalakítást nem végzünk a szobák elrendezésében, legyen ennek a kicsi babának egy meghitt, nem giccses, nem Disney figurákkal tarkított szolid kis helye.

Falfestésre gondoltam költségkímélő módon, nem túl harsány színekkel (mert a kevesebb több, ugye  )

Azon belül is a fa motívumra, mert az olyan szép! Ezer módon variálható, uniszex minta és nem elhanyagolható tényező, hogy fát még tudok rajzolni.

Inspirációk:

Ez egy picit már túlzás, de biztos izgalmas így felmászni a padlásra:

Itt inkább a kisfiú az inspiráló 🙂 :

 

A mi babasarkunk kapott egy tejeskávé árnyalatú alapszínt a falon. Erre ceruzával rajzoltam fel a fa körvonalait, majd fehér falfestékkel kifestettem. A törzsén lehetett hengerezni egy darabon, de utána menthetetlenül ecsettel kellett kipingálni az egészet.

Ilyen a téli fa jelenleg:

Személyes kedvencem ez a madár a fiókájával, amit nagyobbik lányom (8 éves) készített kartonból:

Tavaszra tarkább madárkák is kerültek a fára:

Szerintünk a fenti madár ezt a társat választja majd:

Mert bagoly kell egy fára:

 

Ezt az élőlényt az egyik családtagom “lerókázta”, pedig mókus:

 

A tavaszi megjelenés ilyen volt.  (Minden elem cserélhető.)

A pici helyiség lakója vidám, kiegyensúlyozott kisfiú, szerintem ebben a fal is közrejátszott. 🙂

Mivel a gyerekszobában jártunk, mára a legeredetibb nyelvi érdekességek közül választottam.  Igazi kincse a magyar nyelvnek, mikor gyermekeink számot adnak nekünk arról, mit értenek ebből a furcsa felnőtt beszédből. Minden családban gurul néhány ilyen gyermeknyelvi gyöngyszem, blogomban gyerekszáj néven kereshetsz majd rájuk.

Az a fránya magyar nyelv
P. egy barátja szüleiről faggat, meghalt-e az apukája, hogy sosem látjuk. Finoman próbálom elmondani, hogy van édesapja, de nem él velük. Sietve hozzáteszem:
– De erről nem kérdezzük őt. Ha akar, beszél róla, ha nem, nem. Rendben?
– Igen, mert nem ütjük bele…nem ütünk bele…nem fúrunk bele..ööö..megvan! Nem túrunk bele a másik orrába!

 

 P. áradozva szólt édesapjához:

-Papa, te annyi nyelven tudsz! Tudsz párizsiul, nápolyiul, joghurtul…

És jöjjön, amire már sokan vártatok, a legutóbbi bejegyzés feladványának eredményhirdetése!

A szex szótól kellett eljutni a székig úgy, hogy mindig csak egy betűt változtathatunk meg a szóban lépésenként.

Íme: szex – szel – szél- szék.

Több helyes megoldás is érkezett, amit nagyon köszönök! Leggyorsabb játékos Kara Dávid olvasóm volt, akinek postán küldöm el a nyereményét. 🙂

Lesz még játék, olvassátok a blogot!