Minden tudományágban létező, sőt kikerülhetetlen alkotási mód, hogy korábban megszületett műhöz, létesítményhez, kreációhoz, tételhez visszanyúlunk. Újra gondolva azt, akár hozzátéve valamit, akár átalakítva. Így fejlődik minden. Legyen az egy történelmi helyzet, csodás épület, klasszikus irodalmi mű, híres zenei opus, kémiai kísérlet vagy akár egy interneten talált ötlet.
Ennek elvetendő megnyilvánulása az, amikor egyszerűen lemásolunk valamit és az ötletet sajátunkénak tekintjük, sőt így hirdetjük.
Nos, az otthoni, saját kezű átalakítások terén a Kicsi Ház  nevű blog már klasszikusnak mondható. Az alábbi technikát Szentgyörgyi Katánál láttam először és igen sok helyen bukkantam rá hasonló megvalósításra.

Kicsi Ház

Engem is inspirált, többször is.
Most egy ajtó szétkalapálását mutatom be. Nem azért, hogy tűzre való legyen belőle, hanem, hogy jellegtelen, tömegcikk külseje egyéni és szép legyen.
A technikát Kata is közérthetően leírta. Frissítő festést alkalmaztam az ajtón. Aztán ceruzával rárajzoltam a mintát, majd kárpitszegeket vertem be a vonalak mentén. Fontos, hogy egymástól mindig azonos távolságra verjük be a szegeket (pl.1 cm), mert így lesz szép, egyenletes a minta.

Majd verjük, verjük, míg készen nem leszünk. Feszültség-levezetésnek is kiváló!

Ezen az ajtón bizony sokszor zörgetnek. Ez ugyanis a hálószobánk ajtaja, amin a gyermekeink esténként gyakran kopogtatnak a következő okokkal: “Pisilni kell”, “Betört a a lábkörmöm a takaró alatt, vágjuk le!”, “Krokodil van az ágyam alatt, kergesd el!”, “Most jut eszembe, holnap német témazárót írunk, segíts!”, “Holnapra kell a lovacska jelmez, ugye nem gond?” 
Szép, bár néha túl sűrű családi kör alakul ki ilyenkor ennek az ajtónak a küszöbén.

Arany János Családi kör című verse szintén nagy klasszikus. Képzeljétek, ezt is sokan átírták! Ehhez én nem mertem nyúlni, de Jámbor J. Géza átalakítását örömmel osztom meg veletek. Az eredeti mű két sorára írt változatokat, szerintem zseniálisan.
Arany János így írta:
< De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára: >

 Jámbor J. Géza műve pedig: