Panni korábbi felújító munkáját már láthattátok itt.
Alábbi műve túlmutat az én képességeimen. Kárpitos munkához nem mernék nyúlni: nem tudok varrni sajnos. De Panni bátran hozzálátott és nézzétek milyen jól tette!
Így mesél Panni a fotelről:
Mi azon szerencsések közé tartozunk, akik egy szünet beálltával le tudunk vonulni a Balatonra 2-3 hétre kipihenni a munka, iskola és óvoda fáradalmait. Férjem nagyszülei vettek egy telket, melyen saját kezűleg húztak fel egy házat, évről-évre bővítve, fizető vendégek számára.
Ma már inkább a terebélyes család használja, bár még néha-néha kiadják apósomék a nyaralót az idetévedő turistáknak.
Mivel a ház is és a benne lévő “abalatonramégjólesz” bútorok már nagyon megkoptak, elhatároztam, hogy arra buzdítom a családot, álljunk neki és fessük ki, valamint újítsuk föl a házat.
Jó példának leszedtem a régi függönyöket, újakat varrtam. Kicseréltem a már nem túl trendi képeket vidámakra, és elkezdtem átöltöztetni a bútorokat és csillárokat. Beindult a “sufnituning”.
Ágyat szerencsére egyszerű kárpitozni (már akinek – a szerk.), a varrásban is nagy gyakorlatom van már, így ment is minden, mint a karikacsapás.
Volt két fotel, amit már lomtalanítani akartak férjem szülei, de én haza hoztam és felújítottam őket.
Ilyen szomorú állapotban volt az egyik előtte:
A munka menete röviden:
1. Bontási folyamat
Szerintem ez a legmunkásabb. Egyrészt mert rengeteg szöget kellett belőle kihúzni (ehhez vettem célszerszámot a Baumaxban). A kárpitot úgy szedtem le, hogy jó legyen szabásmintának az új huzathoz. A dekli kartonokat is eltettem erre a célra.
A rugózását jónak találtam, így nem nyúltam hozzá, sőt a fotel ülőke részét sem szedtem ki a helyéről. Egy-két helyen így nehezebb volt a kárpit felhúzása, de a bontással járó hosszadalmas vacakolást legalább megúsztam. Valódi kárpitos nem spórolja ki ezt a folyamatot.
2. Festés
A karfa és a lábak fehérek lettek, mivel egy szürkés szövetet vettem. Textil és kárpitos bolt például itt található.
Alapozás után két réteg selyemfényű zománcfestéket kapott, akárcsak a komód.
3. Kárpitozás
Az ülőkénél hátul és oldalt hozzávarrtam az előző anyaghoz az újat egy erős, elszakíthatatlan kárpitozó cérnával. A kárpitot gondosan megfeszítve szögeltem a vázhoz alulról, majd a lábaknál visszahajtva, hogy az anyag rojtos széle ne látszódjon elölről. A karfa belső részénél, már egy tűzőgéppel dolgoztam (Skil 8200AA).
4. Dekli karton a karfa külsejére. Kárpitozás tűzőgéppel.
5. Bortni (díszszalag)
A bortnit ekkor ragasztottam föl ragasztópisztollyal, mert így az anyag alá tudtam dolgozni a karfák díszszalagjainak a végét.
6. Háttámla
Mivel ezt ki kellett szedjem, először rátűztem az anyagot az alsó részéhez, majd visszahelyeztem a fotelre a háttámlát. Ezt még össze is csavaroztam a korábbi nagy szögek helyén. Erre tettem még 2 cm vastag szivacsot, hogy kényelmesebb legyen.
7. Háttámla hevederezése
Itt sem vettem a fáradtságot, hogy igazi kárpitos technikával dolgozzak. Mivel a rugók alaposan fel voltak varrva a támlához spárgával, csak annyi volt a cél, hogy az új hevederhez (ezt nagyon szorosan kell rászögelni) gondosan hozzákötöztem spárgával. Ez hosszadalmas munka volt, sok helyen kellett csomózni, hogy használat közben ne csússzon el a spárga és a rugó. (kárpitosok, nem ér röhögni…)
8. Dekli
A háttámla háta. Ezeket szintén tűzőgéppel és szögekkel, ill a végén a széleket, ahol az anyagok találkoztak, varrással illesztettem föl.
9. A fotel alja
Ezt egy vékony anyaggal vontam be. Kárpitos boltban is kapható.
Annyira megszerettem ezt a két fotelt, hogy talán megtartom itthonra, helyet is találtam nekik.
Kárpitos témában sokat lehet tanulni Katától, a Kicsiházból.
Teendő még mindig van a nyaralóban. Olyan rövidek a szünetek, és sajnos nem lehet minden bútort fölhozni.
Kívánjuk Panni, hogy gyakran juss el a balatoni házikóba, és ne hagyd otthon a fényképeződet! 🙂
Ha Neked is van megmutatható átalakításod, ne habozz: küldd el!
Kommentek